Rólunk
Budai Tangó Club
A klub, ahol élünk!
A Budai Tangó Club egy igazán otthonos, barátságos hely, ahol ismeretségek, barátságok, kapcsolatok szövődnek, találkozások jönnek éltre.
A BTC-ben technika órák, csoportos órák, magánórák, és milongák, tangós programok egyaránt elérhetőek kezdőtől a haladó szintig, pároknak és egyedül érkezőknek.
Ezenkívül az Argentin Tangó Táncszínház próbaterme, és otthona. A tangó olyan, mint egy nyelv, amit megismertem és használok évek óta. Ismerem ezt a non-verbális beszélgetést, amiben tudom, hogy mit akarok, és hogyan kell benne lennem, hogyan csináljam a dolgom. Így a velem táncoló hölgy tud engem aktívan, önfeledten követni, velem lélegezni, együtt döntéseket hozni, közös interakcióba lépni a MOST-ban.
A tangó egymásra hangolódás az ölelésben, és ebben az ölelésben egy közös séta. Amikor két ember érzi egymás lélegzetét, érzi a másik rezdülését, lüktetését, a kettőjük között létrejött energiaáramlás körkörösen átjárja az emberi testet, a lábujjától a feje búbjáig. Ezek az energiakörök állandó mozgásban tartják a testünk részecskéit, nem csak függőlegesen, hanem a karok ölelésével, vízszintesen is. Ez az ölelés első körben „baráti ölelés” két ember között. A tangóban, természetesen, – ideális esetben – a nő és a férfi között. Ez az érintés, kontaktus gyógyít, megnyugtat, és egyben izgalomba hoz, a dolog jó értelmében.
Ahol már olvashattál rólunk
Miért válassz minket?
A titok a részletekben rejlik
Ha igazán elfogadó, családias légkörre vágysz, nálunk a helyed.
Profi csapat, több mint 30 éves tapasztalat!
A hely, ahol Te vagy a fontos!
Kapcsolódás, Találkozás, Együttlét…
Galéria
A titok a részletekben rejlik
Ars Poetica
TANGÓ, AMI A JELENBEN TART
A célom, hogy az életem végéig minél több embert megtanítsak tangót táncolni.
Számomra kezdetben ez öncélú volt. Nem másért fáradoztam volna, mint hogy mire 70 éves leszek, legyenek olyan barátaim, akikkel szabadidőmben, tudjak szórakozni, találkozni, tangózni. Szóval ezért kezdtem el, egy villamosmérnöki pályát feladva, tangót tanítani.
De most másképp látom, és érzem. Nem öncélú a munkám. Bízom abban, amit csinálok, és remélem, jó úton haladok. Ma már látom, mennyi embernek adok, és mennyi ember lesz több attól, ami Én vagyok. Ez idő tájt már tudom, mit csinálok.
A tangóban nem a lépések a fontosak, hanem a kapcsolódás, hogy megéljük a mozdulatokat, és a mozdulatokban azt, amit éppen tapasztalunk, érzünk. Ezek az érzések megmaradnak, és ezekkel tudjuk újra meg újra a mozdulatokat megélni. Tehát az érzések vezetnek, érzések, amiket a páros egymástól, és a zenétől kap. Ez a hármasság a fontos: a férfi a nő és a zene.
Gondolatok, amik megfogalmazódtak és megerősödtek bennem:
A tangó olyan, mint egy nyelv, amit megismertem és használok évek óta. Ismerem ezt a nonverbális beszélgetést, amiben tudom, hogy mit akarok, és hogyan kell benne lennem, hogyan csináljam a dolgom. Így a velem táncoló hölgy tud engem aktívan, önfeledten követni, velem lélegezni, együtt döntéseket hozni, közös interakcióba lépni a MOST-ban.
Egy 70 éves hölgy bejött az órámra, és azt mondta: „Drágáim, azt hallottam, hogy mielőtt meghalunk, meg kell tanulni tangózni!” – szép gondolat.
A tangó egymásrahangolódás az ölelésben, és ebben az ölelésben egy közös séta. Amikor két ember érzi egymás lélegzetét, érzi a másik rezdülését, lüktetését, a kettőjük között létrejött energiaáramlás körkörösen átjárja az emberi testet, a lábujjától a feje búbjáig. Ezek az energiakörök állandó mozgásban tartják a testünk részecskéit, nem csak függőlegesen, hanem a karok ölelésével, vízszintesen is. Ez az ölelés első körben „baráti ölelés” két ember között. A tangóban, természetesen, – ideális esetben – a nő és a férfi között. Ez az érintés, kontaktus gyógyít, megnyugtat, és egyben izgalomba hoz, a dolog jó értelmében.
Tangó egy improvizatív tánc, ami ugye nem csak tánc. Magam részéről a színpad már másról is szól. Maga az improvizáció, mint eszköz, jó arra, hogy a jelenben maradjunk, a jelent éljük meg. Az improvizációban változatosak, izgalmasak szeretnénk lenni a nő számára, mi férfiak, és ebben az improvizációban a nő is tud aktívvá válni, inspiráló lenni a férfi számára. Természetesen azt vallom, hogy a tangóban, ami egy tiszta kommunikáció, beszélgetés a párok között, mindkét fél egyenrangú partner. A vezető döntéseket hoz, amire a követő a saját döntésével felel. A követő egyben befogadja a jeleket, és azokat úgy adja vissza a pillanat tört részével később, hogy azzal egy új gondolatot tud elindítani a vezetőben. És így a beszélgetés tovább gördül, és a tánc közben felmerülő kérdésekre megkapjuk a válaszokat.
„Improvizálj úgy, mintha koreográfiát táncolnál, és táncolj koreográfiát úgy, mintha improvizálnál.”
A tangó táncolása alatt mintha megállna az idő, ezt érezzük. Olyan, mint az első randi, amikor pillanatok alatt eltelik az idő, belemerülünk a beszélgetésbe, teljes odafigyeléssel tudunk jelen lenni. Olyan, mint amikor könnyedén jönnek a szavak, gondolatok, és a kérdésekre a válaszok.
A férfi és a nő egy másik dimenzióba lép át, elárasztja őket az agyban kiválasztódó boldogság hormonja, amit Dr. Donauer Nándor neuropszichológustól hallottam. Aki egyetemi óraadó tanárként is hirdeti a tangó fejlesztő, gyógyító erejét. Véleménye szerint ez a fajta együtt mozgás olyan szinkróniát igényel a pártól, mely a mostanában olyannyira elhanyagolt szociális agyunkat fejleszti és tartja üdén, mert a legmélyebbről jövő ősi örömök egyikét – az együttes élményt – adja a tangó.
A filozófiám, hogy az első alkalommal már kapják meg a táncolni vágyók a következő gondolatokat: érintések, egymásrahangolódás, tolerancia, vezetés-követés, gyengülés-erősödés és legfőképpen a bizalom és önbizalom, és a határozottság, mint fontos szerepek a tangóban. Természetesen sokat kell gyakorolni, hogy a mozdulatok a testünk részévé váljanak, legyen tangó technikánk, hogy erre az alapra építve tudjunk kényelmesen ölelni, és nyugodtan improvizálni a sétában. Mint a nyelvtanulásban, a tangóban is sok időt kell eltölteni, mire beszélhetjük ezt a nyelvet. A tangót egy életen át lehet és kell tanulni!
„Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, amíg odaérsz. Ha a táncunkat nézed, a szívünk szavait hallod. A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. A tánc olyan vers, amelynek a mozdulatok a szavai.” A tánc szenvedélye – Budai László
